noun · neutersecond declension
elegīon
elegīon n (genitive elegīī)
Classical[ɛ.ɫɛˈɡiː.ɔn]Ecclesiastical[e.leˈd͡ʒiː.on]
Meaning
- an elegiac poem, an elegy
Declension
| form | singular | plural |
|---|---|---|
| nominative | elegīon elegēon | elegīa elegēa |
| genitive | elegīī elegēī | elegīōrum elegēōrum |
| dative | elegīō elegēō | elegīīs elegēīs |
| accusative | elegīon elegēon | elegīa elegēa |
| ablative | elegīō elegēō | elegīīs elegēīs |
| vocative | elegīon elegēon | elegīa elegēa |
ĕlĕgīon (also ĕlĕgēon), ii, n., = ἐλεγεῖον,
I. an elegiac poem, an elegy, Aus. Epigr. 94, 2.—In plur., id. Parent. 29, 2.